Irodalmi látomások – Csernus Tibor kiállítás

Válogatás Csernus Tibor párizsi könyvillusztrációiból (1965-1980)

„Legyek hárfád, mint hárfád a vadon” – Shelley

A kiállítás a magyar–francia festő életművének eddig kevésbé ismert szeletére hívja fel a figyelmet: a könyvillusztrációkból először láthat átfogó válogatást a hazai közönség. A művész párizsi időszakát felölelve, mutatjuk be változatos témájú borítóterveit, könyvillusztrációit a szépirodalomtól kezdve a bűnügyi és fantasztikus regényeken át egészen a sci-fiig.

Csernus az 1950-es évek második felében, pályakezdő korában kezdett könyvekhez rajzokat készíteni a Szépirodalmi, a Magvető, az Európa és a Kossuth Kiadó megbízásából, amiért 1963-ban Munkácsy-díjat kapott. Hozzá kell tennünk azonban, hogy azokban az években politikai okokból nem állíthatott ki, így nem maradt más megjelenési lehetőség számára, mint az alkalmazott grafika. Amikor 1964-ben feleségével, a szintén képzőművész Sylvester Katalinnal végleg letelepedett Párizsban, a napi megélhetés miatt folytatta a könyvillusztrálást. Az akkoriban szintén a francia fővárosban élő költő-barát, Csokits János segítette Csernust, kapcsolatain keresztül, kiadókkal összeismertetni. Ennek, illetve a művész gyors és kiváló munkájának köszönhetően rövidesen keresetté vált illusztrátorként. Nemcsak a kiadók voltak elégedettek terveivel, hanem maguk a szerzők is. Szintén Csokits visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Camus-nek például nagyon tetszettek a szövegeihez kapcsolódó Csernus-kompozíciók. Később is ragaszkodott hozzá, annak ellenére, hogy a két művész feltehetőleg sosem találkozott egymással személyesen.

Csernus már befutott festőként sem hagyta abba a könyvillusztrálást, ami azt jelzi, hogy ez nemcsak szükségmegoldást jelentett számára alkotói pályáján, hanem műhelymunkát is. Olyan kompozíciós ujjgyakorlatoknak tekintette ezeket az illusztrációkat, amelyeknek tapasztalatait, eredményeit kamatoztatni tudta saját festészetében. Mindkét tevékenység a figura-tanulmányozás, motívumgyűjtés, válogatás, újrafelhasználás, összeillesztés, átértelmezés munkafolyamatain nyugodott.

Az itt kiállított művek nem Csernus történeteit ábrázolják, együttesen mégis kirajzolják kivételes életművének erővonalait. Hogy mi az, ami festőként fantáziáját megragadta az irodalomban, válaszért forduljunk egyenesen hozzá. A róla készült dokumentumfilm végén, amely élete talán utolsó mélyinterjúja volt, egy Shelley-verssort (Óda a nyugati szélhez, ford. Tóth Árpád) idézve, mondta a következőket: „Micsoda látomás! Ez a festészet!

A tárlat anyaga a művész montmartre-i műtermének hagyatékából származik, amely 2009-ben került a Kovács Gábor Művészeti Alapítványhoz.

Megtekinthető 2014. október 5-ig

Kommentare sind geschlossen.