Mindig nagy örömöt jelent, ha valami előkerül a történelem süllyesztőjéből és méltó helyére kerül. A kolostor utolsó lakója, a karmelita perjelnő, Lindenblatt Margit, Erzsébet anya 1950-ben költözött ki és húzta meg magát a városban. A hagyatékából több évtizeden át megőrzött tárgyakat január közepén szűk, szinte családias keretek között adta át Kuszák Péterné Erzsébet soproni lakos, óvónő a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor igazgatójának, Karsai Gábornak. A személyes kegytárgyak mellett könyveket és iratokat őrzött nagy tisztelettel, amelyek közül jó néhány a 19. századból származik.
A visszatérés története
Kuszákné a közelmúltban látogatóként érkezett a felújított kolostorba és felajánlotta a tárgyakat, amelyek mostantól az átadó szekrényben, illetve a könyvtárban kerültek kiállításra. Kuszák Erzsébet a hagyaték átadása alkalmával elmondta, hogy az elmúlt több mint másfél évtizedben óriási tisztelettel őrizte Erzsébet anya tárgyait és most úgy érzi, méltó helyükre kerültek vissza.
Hatvan év a tárgyak tükrében
Miután 1950-ben feloszlatták a szigorú imádságos rendet és bezárták a sopronbánfalvi kolostort, az utolsó főnővér leköltözött a városba. Meggyesi Schwarz Eugénia fogadta be egy társasház felső szintjén elhelyezkedő kétszobás lakásába. A nővér zárkózottan élt, szinte úgy, mint a kolostorban előtte, szobáját ritkán hagyta el, kivéve, hogy minden reggel 6-kor elment a közeli templom szentmiséjére. Rendszeres látogatói azok a novíciák voltak, akiket még nem avattak fel és a rend megszűnése után Sopronban maradtak. A nővér nagyon szerette a gyerekeket és mindig kaptak tőle egy-egy simogatást, jó szót és folyamatosan imádkozott értük. Erzsébet anya 1976-ban halt meg. Ő volt az utolsó, akit a sopronbánfalvi templom altemplomában temettek el. Eugénia megőrizte a kegytárgyakat és személyes holmikat, majd az ő halála után, az 1990-es évek közepén a szintén a társasházban lakó Kuszák Péterné óvónő vette gondozásba a tárgyakat.
Sopron, 2011. január 31.
