Pablo Picasso, az előző évszázad egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású művésze állítólag így nyilatkozott Szalay Lajos képeiről:
“Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, akkor a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz.”
A spanyol festőóriás művészetének utóéletét ismerjük: képei csillagászati összegek ellenében cserélnek gazdát, állandó és időszakos kiállításait milliók látogatják, arcképe közismert szerte a világban. Vajon Szalay Lajos hírneve akár csak megközelíti Picasso-ét? Egészen biztosan állíthatjuk, hogy sajnos nem így van. Picasso tehát tévedett, és rossz jósnak bizonyult, amikor a sajátja mellé, sőt, annak elé helyezte el Szalay Lajos munkásságát? Lehet, hogy most ez a prófécia valóban tévesnek tűnik, de egyáltalán nem bizonyos, hogy ez így is marad, és igenis elképzelhető, hogy a jövőben Szalay és Picasso hasonló világhírnévben és megbecsülésben osztoznak.
Ennek a lehetőségét mindenki megvizsgálhatja saját maga, ha felkeresi a Sopronbánfalvi Kolostor Hotel Noviciátus termének falain Szalay Lajos kiállítását. Érdemes azért is itt megtekinteni ezeket a grafikákat, mert ezeknek, főként a Biblia inspirálta alkotásoknak keresve sem lehetne jobb helyet találni, mint az egykori pálos-karmelita kolostor spiritualitást sugárzó termét.
Mert akármit is állított Picasso, végül is rajtunk, a hálás vagy hálátlan utókoron múlik, hogy mennyire becsüljük meg Szalay Lajos munkáiban ránk testált örökségét. Ennek a megbecsülésnek egyik első lépése pedig az, ha minél többen fedezzük fel zseniális művészetét, ismerjük meg munkáit és látogatjuk kiállításait. Kezdjük el ezt akár most, a Sopronbánfalvi Kolostorban!
